hát akkor elkezdem. persze most még úgysem olvassa senki, de mindegy is, egyelőre az az érzésem, inkább magamnak írom - vagy nekem fontosabb. két-három éve még nem gondoltam volna, h egyszer majd blogot írok. tényleg nem. úgy voltam ezzel, h azért zavart nagyon sokáig maga a blogolás, mert túl népszerű volt, mindenki elkezdett blogo(ka)t írni és nem kellett sokat várni pl az első olyan blogra, ami a szarásról szólt (a srác minden nap postolta az aktuális kábelt és egy rövid történetet is hozzá).
persze azt sem gondoltam volna, h egyszer majd hegymászó boltban szandált fogok venni. és hogy rózsaszín mp3 lejátszót veszek (mellesleg itt nem csak a színről van szó, hanem az mp3 lejátszók iránti régi ellenérzésemről is). és hegyalja helyett a balaton soundot választom... szóval változnak itt a dolgok, most már kb egyedül abban vagyok biztos, h semmi sem biztos. az egész ellenmondásosságát az fejeli meg, h ez vhogy biztonságérzetet ad. erről jeremy waldron cikke jut eszembe (vigyázat, távoli asszociáció!), amit ugyan több olvasás után kezdtem érteni, de végül megérte a fáradtságot (itt olvasható).
igyekszem majd a blogot átrendezni, h minél kevésbé hasonlítson egy sablonra..csak még bele kell jönnöm. addig is olvassátok és kommenteljetek. de tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése