valójában miatta mentem el a melt! fesztiválra és az sem lenne erős túlzás, ha azt mondanám, h ez volt az egyetlen koncert amit megnéztem. ez a harmadik alkalom, h láthatom björköt élőben, még most is nehezen hiszem el. íme egy gyors statisztika a számlista változásairól: open'er festival | wolverhampton | melt! festival. túl nagy különbségek nincsenek, de érdemes volt elmenni mindháromra, már csak azért is, mert így belekerültek a szórásba olyan számok, mint az all is full of love vagy az immature.
az első számomra szembetűnő különbség a korábbiakhoz képest, h most messze nem voltam annyira besózva, h mikor jelenik meg a színpadon. és ez az állapot nagyjából végig jellemző volt rám. ez jó is meg rossz is. rossz, mert nem volt akkora katarzis és jó, mert így tudtam figyelni a részletekre, illetve kicsit a többiekre is (már akik még a színpadon voltak..). a koncert egyébként ugyanolyan hihetetlen volt.. elképesztően lelkes volt ismét az izlandi fúvós csapat és Damian Taylor, egy kb 50 körüli billentyűs.....ez az arc úgy nyomta, mintha 25 lenne. a színpadon mindenki végig mosolygott, táncolt vagy éppen ugrált. björköt nem nagyon tudom leírni, inkább nézzétek: na jó, nem találtam élvezhető minőségű videót.. úgyhogy inkább itt egy kép a wolverhamptoni koncertről, háttérben a már említett Damian Taylorral:
zseniális ahogy áthangszerelték a számokat, jónéhánynak teljesen más hangulata lett, egy-kettő izgalmasabb így. a legdurvább pedig az, ahogy felturbózták a gyorsabb számokat. a hyperballad, a pluto vagy declare independence iszonyú ütős lett! sosem tudtam elképzelni, h björk koncerten ugrál a közönség.. amúgy ezen a koncerten még a korábbiakhoz képest is rátettek egy lapáttal. a számsorrend kialakítása is profi volt; a finom leállások, majd néhány számmal később ismét pörgés - nagyon jó kontrasztot alkottak.
szóval ez is nagy élmény volt és bár utána azt mondtam, h most már inkább egy másik album turnéjára lennék kíváncsi, nézegetve, h milyen számokat játszanak még elvétve, simán megnézném még a hátralévő turnéállomások valamelyikén. remélem, addig meggyógyul (volt vmi para a hangjával, emiatt le is mondott pár állomást). danke-danke-danke-danke-danke-danke!
az első számomra szembetűnő különbség a korábbiakhoz képest, h most messze nem voltam annyira besózva, h mikor jelenik meg a színpadon. és ez az állapot nagyjából végig jellemző volt rám. ez jó is meg rossz is. rossz, mert nem volt akkora katarzis és jó, mert így tudtam figyelni a részletekre, illetve kicsit a többiekre is (már akik még a színpadon voltak..). a koncert egyébként ugyanolyan hihetetlen volt.. elképesztően lelkes volt ismét az izlandi fúvós csapat és Damian Taylor, egy kb 50 körüli billentyűs.....ez az arc úgy nyomta, mintha 25 lenne. a színpadon mindenki végig mosolygott, táncolt vagy éppen ugrált. björköt nem nagyon tudom leírni, inkább nézzétek: na jó, nem találtam élvezhető minőségű videót.. úgyhogy inkább itt egy kép a wolverhamptoni koncertről, háttérben a már említett Damian Taylorral:
zseniális ahogy áthangszerelték a számokat, jónéhánynak teljesen más hangulata lett, egy-kettő izgalmasabb így. a legdurvább pedig az, ahogy felturbózták a gyorsabb számokat. a hyperballad, a pluto vagy declare independence iszonyú ütős lett! sosem tudtam elképzelni, h björk koncerten ugrál a közönség.. amúgy ezen a koncerten még a korábbiakhoz képest is rátettek egy lapáttal. a számsorrend kialakítása is profi volt; a finom leállások, majd néhány számmal később ismét pörgés - nagyon jó kontrasztot alkottak.
szóval ez is nagy élmény volt és bár utána azt mondtam, h most már inkább egy másik album turnéjára lennék kíváncsi, nézegetve, h milyen számokat játszanak még elvétve, simán megnézném még a hátralévő turnéállomások valamelyikén. remélem, addig meggyógyul (volt vmi para a hangjával, emiatt le is mondott pár állomást). danke-danke-danke-danke-danke-danke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése