we strike!

hölgyeim és uraim! ezúton értesítjük önöket, h a jelenleg is zajló sztrájk miatt a 17:45-kor induló londoni járat előreláthatólag négy és fél órát késik. kérjük várakozzanak türelemmel, amíg biztosabb információval nem szolgálhatunk. giggity, giggity-goo.

lyuk

persze én vagyok a hülye, h megpróbáltam átrágni magam a munkaszoc szövegeken. egyrészt olyannyira dedós, buta és értelmetlen az egész..h...szóval majdnem annyira, mint amennyire nem érdekel. mert ennek semmi köze a szociológiához. ez butított vezszerv. amúgy a csávó (lazear e.p.) bush egyik tanácsadója volt. ami persze semmit nem jelent, csak mondom. másrészt minden szöveg végén van egy összegzés nevű egyoldalas szösszenet, ami bőven elég (remélhetőleg). még abban is van felesleges duma (legalább a maslow-piramis nincs benne). közben pedig hole-t hallgatok és mindenfelé jár az agyam - leginkább fesztiválok, koncertek és talán kicsit kuba a jellemző. meg a holnap). és ha már hole, akkor íme, egy klasszikus videó:

szülinap

eszembe sem jutott volna ezzel kapcsolatban bejegyzést írni. már épp eleget hallottam az alkalom megünneplésének feleslegességéről és kispolgári vonatkozásairól. nem magyarázkodom, az apropót az adta, h idén ki köszöntött fel először. volt, h apám lett az első, volt aktuális barátnő és ha jól emlékszem, bálint is.. de idén - sosem találtátok volna ki - a hl2.hu oldal köszöntött fel e-mailben 0:05-kor. persze, ez nem teljesen ér, mert csak egy bot küldte.. mindegy, várom a lafraise pontokat is. meg a pénteket.

amúgy ha kicsit magyarázkodni akarnék (neadjisten kéne), akkor azt mondanám, h nem az ünneplés a lényeg, hanem az, h ennyien összejövünk (és erre azért mindenki eljön, míg egy "szürke péntek esti invitálás" gyakran talál süket fülekre). amúgy a töröknek is mostanság lesz, (19-én) ne felejtsétek el.

függőség

csak egy gyors gondolat, mert már kevesebb időm van vizsgára tanulni, mint amennyit aludnom kéne előtte...

szóval megint érzem azt a kellemesen fura hangulatot, milyen, mikor az éjszaka közepén még mindig fent vagyok. hihetetlen, h ennyi idő után sem vagyok közömbös, érzem a kinti sötétségből áradó csendes nyugodtságot, valahogy én is lelassulok és érzékenyebb leszek az apró ingerekre. a zene könnyebben mászik a fülemen keresztül az agyamba, a fantáziám messzebbre lát és visz, mindeközben furcsa stílusban írok félig értelmes dolgokat a blogomra és már tizenötödször támadja vki a gépemet (reméljük az outpost kitart).

rájöttem, h éjszaka-függőségem van. most, h végiggondoltam a függőség jeleit, következményeit, egyre világosabb. nem bírok egy napot sem eltölteni nélküle, néha több kell és egy csomó dolgot feláldozok érte. másnap, mikor felkelek (délben, délután) rosszul érzem magam. úgy érzem a tegnapi éjszakázás megint nem vitt előrébb, ha így folytatom, csak eltékozlom az életem. hiszen nem lehet folyton éjszakázni. minden normális ember nappal él. teszi a dolgát. így lelkiismeretfurdalással telve és még kissé bódultan az előző éjszakától, megpróbálom összeszedni magam. mire oda jutnék, h csináljak vmi hasznosat már kezd este lenni. az első pár óra még nem veszélyes (mondjuk nyolctól tízig). ma nem maradok fent sokáig. csak még egy kicsit. éjfél még simán belefér, igazából a hajnali egy is. nem muszáj nyolckor kelni, tíz teljesen jó, így még akkor is meglesz a nyolc óra alvás, ha kettőkor fekszem. na jó, még egy kicsit, elég ha hét órát alszom. majd rájövök, h értelmetlen harcolni ellene. nem is kell. maradok ma is 4-5-6-ig. holnaptól majd minden más lesz. persze nem. ma sem lett más.