csak egy gyors gondolat, mert már kevesebb időm van vizsgára tanulni, mint amennyit aludnom kéne előtte...
szóval megint érzem azt a kellemesen fura hangulatot, milyen, mikor az éjszaka közepén még mindig fent vagyok. hihetetlen, h ennyi idő után sem vagyok közömbös, érzem a kinti sötétségből áradó csendes nyugodtságot, valahogy én is lelassulok és érzékenyebb leszek az apró ingerekre. a zene könnyebben mászik a fülemen keresztül az agyamba, a fantáziám messzebbre lát és visz, mindeközben furcsa stílusban írok félig értelmes dolgokat a blogomra és már tizenötödször támadja vki a gépemet (reméljük az outpost kitart).
rájöttem, h éjszaka-függőségem van. most, h végiggondoltam a függőség jeleit, következményeit, egyre világosabb. nem bírok egy napot sem eltölteni nélküle, néha több kell és egy csomó dolgot feláldozok érte. másnap, mikor felkelek (délben, délután) rosszul érzem magam. úgy érzem a tegnapi éjszakázás megint nem vitt előrébb, ha így folytatom, csak eltékozlom az életem. hiszen nem lehet folyton éjszakázni. minden normális ember nappal él. teszi a dolgát. így lelkiismeretfurdalással telve és még kissé bódultan az előző éjszakától, megpróbálom összeszedni magam. mire oda jutnék, h csináljak vmi hasznosat már kezd este lenni. az első pár óra még nem veszélyes (mondjuk nyolctól tízig). ma nem maradok fent sokáig. csak még egy kicsit. éjfél még simán belefér, igazából a hajnali egy is. nem muszáj nyolckor kelni, tíz teljesen jó, így még akkor is meglesz a nyolc óra alvás, ha kettőkor fekszem. na jó, még egy kicsit, elég ha hét órát alszom. majd rájövök, h értelmetlen harcolni ellene. nem is kell. maradok ma is 4-5-6-ig. holnaptól majd minden más lesz. persze nem. ma sem lett más.
szóval megint érzem azt a kellemesen fura hangulatot, milyen, mikor az éjszaka közepén még mindig fent vagyok. hihetetlen, h ennyi idő után sem vagyok közömbös, érzem a kinti sötétségből áradó csendes nyugodtságot, valahogy én is lelassulok és érzékenyebb leszek az apró ingerekre. a zene könnyebben mászik a fülemen keresztül az agyamba, a fantáziám messzebbre lát és visz, mindeközben furcsa stílusban írok félig értelmes dolgokat a blogomra és már tizenötödször támadja vki a gépemet (reméljük az outpost kitart).
rájöttem, h éjszaka-függőségem van. most, h végiggondoltam a függőség jeleit, következményeit, egyre világosabb. nem bírok egy napot sem eltölteni nélküle, néha több kell és egy csomó dolgot feláldozok érte. másnap, mikor felkelek (délben, délután) rosszul érzem magam. úgy érzem a tegnapi éjszakázás megint nem vitt előrébb, ha így folytatom, csak eltékozlom az életem. hiszen nem lehet folyton éjszakázni. minden normális ember nappal él. teszi a dolgát. így lelkiismeretfurdalással telve és még kissé bódultan az előző éjszakától, megpróbálom összeszedni magam. mire oda jutnék, h csináljak vmi hasznosat már kezd este lenni. az első pár óra még nem veszélyes (mondjuk nyolctól tízig). ma nem maradok fent sokáig. csak még egy kicsit. éjfél még simán belefér, igazából a hajnali egy is. nem muszáj nyolckor kelni, tíz teljesen jó, így még akkor is meglesz a nyolc óra alvás, ha kettőkor fekszem. na jó, még egy kicsit, elég ha hét órát alszom. majd rájövök, h értelmetlen harcolni ellene. nem is kell. maradok ma is 4-5-6-ig. holnaptól majd minden más lesz. persze nem. ma sem lett más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése