campuson történt

kis fesztivál - nagy mulatság. röviden ennyi a campus. igazából különösebb extra nem volt, mi is azt csináltuk, mint általában egy fesztiválon: ittunk és buliztunk amíg bírtuk (ez hol hajnali öt volt, hol reggel tíz). azért néhány fontosabb dologra rájöttem közben, mint pl. nem nagyon fogok már visszatekintgetni, hanem inkább előre nézek - és mivel ez nem egy romiblog, ezért maradjunk is ennyiben. vagy h ne baszogasd a rendőröket debrecenben.

törcsi itt még azért vigyorog, mert azt hiszi, az előbbi kalandját a mögötte szemöldökráncoló rendőrbácsival mindenféle következmény nélkül megúszta. néhány másodperccel később a boltban vásárolt mézes meggy pálinkával próbálta ünnepelni győzelmét a rendfenntartó erők felett, mire odalépett hozzánk a rendőr és nagyon kedvesen megemlítette, h "közterületen való alkoholfogyasztás"..

itt még mindig kicsit mosolyogtunk, hányszor volt már ilyen és végül mindig elengedtek egy ejnye-bejnyével. a mostani sztori talán azért lehet más, mert korábban nem kérte meg egyikünk sem a zsarukat csurom vizesen, h hadd öleljük meg egy fénykép erejéig. hát igen. ennek a két arcnak (ja, közben megérkezett a társ) nem igazán volt humorérzéke. attól sem lettünk szimpatikusak, h kedves dávid két lakcímet mondott be (ha jól tudom, mert az első kamu volt), majd a születési dátumot is elbaszta. miközben őt szívatták gyanútlanul belekortyoltam a sörömbe, ami valóban botorságnak tűnhet, de azt a sört az utcán vásároltam!!!! akkor hol igyam meg?? (a városban is volt hepaj és lehetett sört kapni az idegeiglenesen felállított bódékban). így tőlem is kérték az iratokat és a végeredmény fejenként egy húszezres helyszíni bírság. ez mellesleg a maximum, amit kiszabhatnak. életem legdrágább pálinkája, söre volt ez.

külön tetszett az a rész, mikor az egyik primitív rendőr kérdezi a töröktől (a rossz dátumnál), h "mi van, vmi probléma van bent mentálisan?". végül a röhögést és a beszólást is sikerült visszafogni, így a tankcsapdáról lecsúszva ugyan, de a campuson tölthettük az utolsó esténket. nem pedig a debreceni kapitányságon. innen is üdvözlöm a rendőr urakat és köszönjük a leckét!

chewi, mész campus fesztiválra?

little red riding hood's zombie bbq

a fenti cím nem vicc, tényleg létezik egy ilyen játék. íme a trailer:

stoppolásról

addig halogattam a stoppolásos sztorik leírását, mire p kolléga megtette helyettem (vmiért mostanában ez az egybetűs megszólítás a menő). az az egy-két ember, aki olvassa ezt a blogot, de az övét nem, legalább egy bejegyzés erejéig látogasson el oda, mert nincs kedvem leírni kb ugyanazt: oucs-exit.

azért a visszastoppot leírom, ugyanis az exit után külön indultunk haza (illetve pite szófiába). igazából én nem nagyon akartam egyedül stoppolni, mert ha többen szívunk, azt könnyebb elviselni (meg utólag röhögni rajta), ráadásul egy négynapos fesztivál után elég kész az ember ahhoz, h ne sajnáljon 15-20 eurót egy vonatjegyre. az volt tehát a terv, h hátha találkozom magyarokkal a fesztiválon, akik majd hazahoznak, vagy ha nem, akkor marad a vonat. a történet szerencsésen indult, ugyanis rögtön első nap (miközben négy órán keresztül vártunk a kemping bejáratánál, h hatra "maybe there will be more information about the camping tickets") megismerkedtünk egy magyar társasággal. illetve kis túlzással az egyetlen magyar társasággal, akik az exitre eljöttek (rajtunk, meg egy páron kívül). a vicces az, h ők is az exitről ismerik egymást, az évek során úgy nőtt a banda, h "te is magyar vagy? akkor gyere velünk!". ők úgy mondták: "összefújta a szemetet a szél". jó arcok, bár azért van néhány érdekesség. pl utálják az angolokat, egészen sokat baszogatják egymást, h mekkora alpári faszok és hát.. na mindegy, lényeg, h velünk jófejek voltak, itattak meg minden és hát ugye megígérték, h hazavisznek, csak szálljak be a benzinpénzbe.

elvileg "kora délután" indultak volna, ezért tíz körül átmentem, nehogy itt hagyjanak (telefon ekkorra már meghalt). én sem voltam túlságosan friss (előző este legalább 6 felesnyi rakiát letoltunk), de a zombisereghez képest, amit a magyar blokkban találtam..fitness norbinak éreztem magam. na mindegy, gondoltam, egy-két órát tudok várni, míg magukhoz térnek. aztán kinyögte a srác, h 4-5 körül indulnak. nem sokkal később arra leszek figyelmes, hogy a barátnője baszogatja, h "pár óra múlva vezetni fogsz és még mindig be vagy drogozva!!", majd sértődötten el akar menni, mire a srác karon ragadja, magához rántja, vmit sugdos a fülébe, végül elkezdi ölelgetni. ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, h inkább mégis megpróbálok egyedül stoppolni, elköszöntem és nekivágtam a nagy útnak.

ami eszméletlen bénázással kezdődött, ugyanis nem emlékeztem pontosan, h melyik busszal jöttünk be. a központig visszabuszoztam, ahol próbáltam kérdezgetni embereket, de jellemzően nem beszéltek angolul, vagy ha igen, nem tudtak segíteni. közben néztem térképet és az alapján az ötös buszt néztem ki, meg mintha rémlett is volna, h befelé is azt kaptuk el. elbattyogtam a megállóig, ahol még a biztonság kedvéért megkérdeztem egy csajt, aki mondta, h nem jó irányba megyek, nekem az egyes kell. fasza. séta az egyesig, majd felszállok, de nagyon gyanús volt, h mégse ez lesz a jó, így pár megálló után leszállok, megkérdezek mégvkit, aki megint ötöst mond. egyre vonzóbb a vonatozás, de nem adom fel, kissé bizonytalanul elindulok visszafelé. ja, hátamon a mázsa cucc, plusz pite sátra és polifoamja is nálam, mert ugye kocsival visznek majd úgyis...

ekkor jött oda egy szerb srác, h "are you lost?", mire én "kind of..", majd elmondtam neki, hova és mivel gondoltam, mire mondta, h ja, szerinte is. elkísér, úgyis ráér. visszasétált velem az ötös megállójáig, közben tök jót dumáltunk, a végén még azt is megkérdezte, h van -e elég pénzem, mert ha nincs, tud adni egy kicsit a stoppoláshoz. mondtam, h ahhoz nem igazán kell és mire befejeztem a mondatot, már meg is jött a busz. a végállomás már ismerős volt, elindultam abba az irányba, ahonnan rémlett, h kiraknak. itt kissé megint beszartam, mert az "autópálya" 3-4 sávjából kettő volt elkerítve, mellette egy tucat tehén legelt és a forgalom jó esetben egy autó/perc. egy filmben iszonyat sablonos kép lenne ez a kihaltság ábrázolására.

innentől viszont fasza, 10 percen belül megáll egy osztrák, aki M0-ig visz, ad kaját, írhatok sms-t a telefonjáról és még mindenféle külföldi fémpénzt is ad, h vigyek a húgomnak (cserébe kap egy új 200 forintost). a végén még kis bonyodalom, rossz helyen tesz ki, átmászás a szembe benzinkúthoz, onnan metróig (már az áruházig) visznek, majd onnan törökbálintig, de onnan már van busz pestre.

szóval nem bántam meg, de őszintén szólva a benzinkút mellett sátrazós stoppolást sem. most már sztori.

kegyetlen

mocskos és brutális. sin city & francia művészfilm & batman = wtf???????

blind myself

azért jó, mikor az ember elkezd pakolászni a szekrényében (amihez nem nyúlt majd' egy éve), mert mindenféle gyöngyszemet talál. régi fotók, másodikos ellenőrző, mindenféle mütyűr és kacat. ilyenkor a sok nosztalgiázás mellett rájössz, h mennyi fölös szart tárolsz és több kiló szemét hagyja el a szobát, mire végzel.

végre rávettem magam, h kidobjam az írott cd-ket (illetve megkérdezek még pár embert, hátha kell nekik), amikből legalább 300-400 db pihen a polcokon évek óta. eközben leltem rá egy magyar gyöngyszemre, a blind myselfre. iszonyat rég hallgattam, a cd nem is lett meg, csak a tok..szóval torrent és boldogság. erről beszélek: