addig halogattam a stoppolásos sztorik leírását, mire p kolléga megtette helyettem (vmiért mostanában ez az egybetűs megszólítás a menő). az az egy-két ember, aki olvassa ezt a blogot, de az övét nem, legalább egy bejegyzés erejéig látogasson el oda, mert nincs kedvem leírni kb ugyanazt: oucs-exit.
azért a visszastoppot leírom, ugyanis az exit után külön indultunk haza (illetve pite szófiába). igazából én nem nagyon akartam egyedül stoppolni, mert ha többen szívunk, azt könnyebb elviselni (meg utólag röhögni rajta), ráadásul egy négynapos fesztivál után elég kész az ember ahhoz, h ne sajnáljon 15-20 eurót egy vonatjegyre. az volt tehát a terv, h hátha találkozom magyarokkal a fesztiválon, akik majd hazahoznak, vagy ha nem, akkor marad a vonat. a történet szerencsésen indult, ugyanis rögtön első nap (miközben négy órán keresztül vártunk a kemping bejáratánál, h hatra "maybe there will be more information about the camping tickets") megismerkedtünk egy magyar társasággal. illetve kis túlzással az egyetlen magyar társasággal, akik az exitre eljöttek (rajtunk, meg egy páron kívül). a vicces az, h ők is az exitről ismerik egymást, az évek során úgy nőtt a banda, h "te is magyar vagy? akkor gyere velünk!". ők úgy mondták: "összefújta a szemetet a szél". jó arcok, bár azért van néhány érdekesség. pl utálják az angolokat, egészen sokat baszogatják egymást, h mekkora alpári faszok és hát.. na mindegy, lényeg, h velünk jófejek voltak, itattak meg minden és hát ugye megígérték, h hazavisznek, csak szálljak be a benzinpénzbe.
elvileg "kora délután" indultak volna, ezért tíz körül átmentem, nehogy itt hagyjanak (telefon ekkorra már meghalt). én sem voltam túlságosan friss (előző este legalább 6 felesnyi rakiát letoltunk), de a zombisereghez képest, amit a magyar blokkban találtam..fitness norbinak éreztem magam. na mindegy, gondoltam, egy-két órát tudok várni, míg magukhoz térnek. aztán kinyögte a srác, h 4-5 körül indulnak. nem sokkal később arra leszek figyelmes, hogy a barátnője baszogatja, h "pár óra múlva vezetni fogsz és még mindig be vagy drogozva!!", majd sértődötten el akar menni, mire a srác karon ragadja, magához rántja, vmit sugdos a fülébe, végül elkezdi ölelgetni. ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, h inkább mégis megpróbálok egyedül stoppolni, elköszöntem és nekivágtam a nagy útnak.
ami eszméletlen bénázással kezdődött, ugyanis nem emlékeztem pontosan, h melyik busszal jöttünk be. a központig visszabuszoztam, ahol próbáltam kérdezgetni embereket, de jellemzően nem beszéltek angolul, vagy ha igen, nem tudtak segíteni. közben néztem térképet és az alapján az ötös buszt néztem ki, meg mintha rémlett is volna, h befelé is azt kaptuk el. elbattyogtam a megállóig, ahol még a biztonság kedvéért megkérdeztem egy csajt, aki mondta, h nem jó irányba megyek, nekem az egyes kell. fasza. séta az egyesig, majd felszállok, de nagyon gyanús volt, h mégse ez lesz a jó, így pár megálló után leszállok, megkérdezek mégvkit, aki megint ötöst mond. egyre vonzóbb a vonatozás, de nem adom fel, kissé bizonytalanul elindulok visszafelé. ja, hátamon a mázsa cucc, plusz pite sátra és polifoamja is nálam, mert ugye kocsival visznek majd úgyis...
ekkor jött oda egy szerb srác, h "are you lost?", mire én "kind of..", majd elmondtam neki, hova és mivel gondoltam, mire mondta, h ja, szerinte is. elkísér, úgyis ráér. visszasétált velem az ötös megállójáig, közben tök jót dumáltunk, a végén még azt is megkérdezte, h van -e elég pénzem, mert ha nincs, tud adni egy kicsit a stoppoláshoz. mondtam, h ahhoz nem igazán kell és mire befejeztem a mondatot, már meg is jött a busz. a végállomás már ismerős volt, elindultam abba az irányba, ahonnan rémlett, h kiraknak. itt kissé megint beszartam, mert az "autópálya" 3-4 sávjából kettő volt elkerítve, mellette egy tucat tehén legelt és a forgalom jó esetben egy autó/perc. egy filmben iszonyat sablonos kép lenne ez a kihaltság ábrázolására.
innentől viszont fasza, 10 percen belül megáll egy osztrák, aki M0-ig visz, ad kaját, írhatok sms-t a telefonjáról és még mindenféle külföldi fémpénzt is ad, h vigyek a húgomnak (cserébe kap egy új 200 forintost). a végén még kis bonyodalom, rossz helyen tesz ki, átmászás a szembe benzinkúthoz, onnan metróig (már az áruházig) visznek, majd onnan törökbálintig, de onnan már van busz pestre.
szóval nem bántam meg, de őszintén szólva a benzinkút mellett sátrazós stoppolást sem. most már sztori.
azért a visszastoppot leírom, ugyanis az exit után külön indultunk haza (illetve pite szófiába). igazából én nem nagyon akartam egyedül stoppolni, mert ha többen szívunk, azt könnyebb elviselni (meg utólag röhögni rajta), ráadásul egy négynapos fesztivál után elég kész az ember ahhoz, h ne sajnáljon 15-20 eurót egy vonatjegyre. az volt tehát a terv, h hátha találkozom magyarokkal a fesztiválon, akik majd hazahoznak, vagy ha nem, akkor marad a vonat. a történet szerencsésen indult, ugyanis rögtön első nap (miközben négy órán keresztül vártunk a kemping bejáratánál, h hatra "maybe there will be more information about the camping tickets") megismerkedtünk egy magyar társasággal. illetve kis túlzással az egyetlen magyar társasággal, akik az exitre eljöttek (rajtunk, meg egy páron kívül). a vicces az, h ők is az exitről ismerik egymást, az évek során úgy nőtt a banda, h "te is magyar vagy? akkor gyere velünk!". ők úgy mondták: "összefújta a szemetet a szél". jó arcok, bár azért van néhány érdekesség. pl utálják az angolokat, egészen sokat baszogatják egymást, h mekkora alpári faszok és hát.. na mindegy, lényeg, h velünk jófejek voltak, itattak meg minden és hát ugye megígérték, h hazavisznek, csak szálljak be a benzinpénzbe.
elvileg "kora délután" indultak volna, ezért tíz körül átmentem, nehogy itt hagyjanak (telefon ekkorra már meghalt). én sem voltam túlságosan friss (előző este legalább 6 felesnyi rakiát letoltunk), de a zombisereghez képest, amit a magyar blokkban találtam..fitness norbinak éreztem magam. na mindegy, gondoltam, egy-két órát tudok várni, míg magukhoz térnek. aztán kinyögte a srác, h 4-5 körül indulnak. nem sokkal később arra leszek figyelmes, hogy a barátnője baszogatja, h "pár óra múlva vezetni fogsz és még mindig be vagy drogozva!!", majd sértődötten el akar menni, mire a srác karon ragadja, magához rántja, vmit sugdos a fülébe, végül elkezdi ölelgetni. ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, h inkább mégis megpróbálok egyedül stoppolni, elköszöntem és nekivágtam a nagy útnak.
ami eszméletlen bénázással kezdődött, ugyanis nem emlékeztem pontosan, h melyik busszal jöttünk be. a központig visszabuszoztam, ahol próbáltam kérdezgetni embereket, de jellemzően nem beszéltek angolul, vagy ha igen, nem tudtak segíteni. közben néztem térképet és az alapján az ötös buszt néztem ki, meg mintha rémlett is volna, h befelé is azt kaptuk el. elbattyogtam a megállóig, ahol még a biztonság kedvéért megkérdeztem egy csajt, aki mondta, h nem jó irányba megyek, nekem az egyes kell. fasza. séta az egyesig, majd felszállok, de nagyon gyanús volt, h mégse ez lesz a jó, így pár megálló után leszállok, megkérdezek mégvkit, aki megint ötöst mond. egyre vonzóbb a vonatozás, de nem adom fel, kissé bizonytalanul elindulok visszafelé. ja, hátamon a mázsa cucc, plusz pite sátra és polifoamja is nálam, mert ugye kocsival visznek majd úgyis...
ekkor jött oda egy szerb srác, h "are you lost?", mire én "kind of..", majd elmondtam neki, hova és mivel gondoltam, mire mondta, h ja, szerinte is. elkísér, úgyis ráér. visszasétált velem az ötös megállójáig, közben tök jót dumáltunk, a végén még azt is megkérdezte, h van -e elég pénzem, mert ha nincs, tud adni egy kicsit a stoppoláshoz. mondtam, h ahhoz nem igazán kell és mire befejeztem a mondatot, már meg is jött a busz. a végállomás már ismerős volt, elindultam abba az irányba, ahonnan rémlett, h kiraknak. itt kissé megint beszartam, mert az "autópálya" 3-4 sávjából kettő volt elkerítve, mellette egy tucat tehén legelt és a forgalom jó esetben egy autó/perc. egy filmben iszonyat sablonos kép lenne ez a kihaltság ábrázolására.
innentől viszont fasza, 10 percen belül megáll egy osztrák, aki M0-ig visz, ad kaját, írhatok sms-t a telefonjáról és még mindenféle külföldi fémpénzt is ad, h vigyek a húgomnak (cserébe kap egy új 200 forintost). a végén még kis bonyodalom, rossz helyen tesz ki, átmászás a szembe benzinkúthoz, onnan metróig (már az áruházig) visznek, majd onnan törökbálintig, de onnan már van busz pestre.
szóval nem bántam meg, de őszintén szólva a benzinkút mellett sátrazós stoppolást sem. most már sztori.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése