több oka is lehet annak, h miért nem jött be idén annyira a volt, de talán a legvalószínűbb, h tavaly annyira magasra került a léc, h azt képtelenség volt überelni. persze az is lehet, h - szintén a tavalyi miatt - túlhypeoltuk az egészet, nagyon sokat vártunk. de abban is van vmi, h nem kellett volna minden délutánt a spar előtt tölteni, hanem inkább bent hülyülni. mint tavaly.
persze igazából tök jól éreztem magam, így nem is rinyálok tovább, hanem összeszedem az emlékezetesebb eseményeket.
koncertek szempontjából átlagosnak mondható a felhozatal, mansont vártam egyedül nagyon, de szerencsére idén is értek kellemes meglepetések. az idei nagy pozitív csalódás a franz ferdinad volt, akiket eddig kb százszor megnézhettem volna különböző fesztiválokon, de vhogy sosem került rá sor. most igen, mivel az egész társaság kíváncsi volt rá és végül eszméletlen nagyot buliztunk. megpróbálkozom az itthoni hallgatással is, talán több sikerrel járok, mint a manu chaoval (aki a tavalyi nagy meglepetés, de itthon nem bírom hallgatni).
a ladytron sem volt rossz, de már prágában megtapasztaltam, h nem igazán bulizenekar, így annyira nem voltam oda értük. kellemes volt, de sztem nem fesztiválra valók. azért ha még lesznek, természetesen megnézem őket.
magyar zenekarokról nem írnék, minden a szokásos, quimby, kispál, csapda hozták az elvárt szintet, semmi extra. inkább röviden mansonról. a koncerttel kapcsolatban pontosan úgy voltam, mint az új albumával. nem várok sokat. és ugyanúgy, mint a high end of low esetében, annál azért többet kaptam. nem volt eszméletlen, nem volt sokkoló, de azért jobban hozta a formáját, mint amire számítottam. egész jó számokat válogatott össze az új albumról és a régiekről is, valamint az előző borzalmas eat me drink me-t és a felemás golden age of grotesque-t bölcsen hanyagolta (albumonként egy-két szám max). külön élmény volt, h bálintnak köszönhetően beverekedtük magunkat kb a harmadik sorig, amit persze egy '96-os vagy '98-as turnén nem tehettünk volna meg komolyabb sérülések beszerzése nélkül. örültem a great big white worldnek (a videó az utolsó vállalható album turnéján készült) és annak, h azért volt vmilyen szintű színpadi show, kellékekkel és némi átéléssel. manson bármennyire is próbálkozik, azért még nem tart ott, h ne legyek elfogult vele kapcsolatban. persze, ha kijön még egy album..
a bulik jók voltak, bár eléggé összemosódik az egész (illetve kb egy éjszakának tűnik utólag, ez is zavar kicsit). amit megfigyeltem, h egyre több helyen kezd háttérbe szorulni a borzasztó idegesítő retro faszság és dnb vagy dnb alapú vmi szól. ennek kifejezetten örültem, bár utolsó este már azon kaptam magam, h hiába megyünk át a harmadik helyre, igazából ott is ugyanaz szól, mint az előző kettőn. szóval ez kicsit a ló túlsó oldala, de mindenképpen jobb, mint ami eddig volt. remélem alakul még. a mash-upok különösen tetszettek, de a prodigy vs enya borzalmat igazán hanyagolni lehetne.
jövőre is ott leszek, kedves tekesek, ha lehet, égy-t ne akkorra szervezzétek.
ja, idei party people of the year díj egyértelműen bálintot illeti, aki végibulizta az utolsó estét úgy, h csak az egyik lábára tudott ráállni.
persze igazából tök jól éreztem magam, így nem is rinyálok tovább, hanem összeszedem az emlékezetesebb eseményeket.
koncertek szempontjából átlagosnak mondható a felhozatal, mansont vártam egyedül nagyon, de szerencsére idén is értek kellemes meglepetések. az idei nagy pozitív csalódás a franz ferdinad volt, akiket eddig kb százszor megnézhettem volna különböző fesztiválokon, de vhogy sosem került rá sor. most igen, mivel az egész társaság kíváncsi volt rá és végül eszméletlen nagyot buliztunk. megpróbálkozom az itthoni hallgatással is, talán több sikerrel járok, mint a manu chaoval (aki a tavalyi nagy meglepetés, de itthon nem bírom hallgatni).
a ladytron sem volt rossz, de már prágában megtapasztaltam, h nem igazán bulizenekar, így annyira nem voltam oda értük. kellemes volt, de sztem nem fesztiválra valók. azért ha még lesznek, természetesen megnézem őket.
magyar zenekarokról nem írnék, minden a szokásos, quimby, kispál, csapda hozták az elvárt szintet, semmi extra. inkább röviden mansonról. a koncerttel kapcsolatban pontosan úgy voltam, mint az új albumával. nem várok sokat. és ugyanúgy, mint a high end of low esetében, annál azért többet kaptam. nem volt eszméletlen, nem volt sokkoló, de azért jobban hozta a formáját, mint amire számítottam. egész jó számokat válogatott össze az új albumról és a régiekről is, valamint az előző borzalmas eat me drink me-t és a felemás golden age of grotesque-t bölcsen hanyagolta (albumonként egy-két szám max). külön élmény volt, h bálintnak köszönhetően beverekedtük magunkat kb a harmadik sorig, amit persze egy '96-os vagy '98-as turnén nem tehettünk volna meg komolyabb sérülések beszerzése nélkül. örültem a great big white worldnek (a videó az utolsó vállalható album turnéján készült) és annak, h azért volt vmilyen szintű színpadi show, kellékekkel és némi átéléssel. manson bármennyire is próbálkozik, azért még nem tart ott, h ne legyek elfogult vele kapcsolatban. persze, ha kijön még egy album..
a bulik jók voltak, bár eléggé összemosódik az egész (illetve kb egy éjszakának tűnik utólag, ez is zavar kicsit). amit megfigyeltem, h egyre több helyen kezd háttérbe szorulni a borzasztó idegesítő retro faszság és dnb vagy dnb alapú vmi szól. ennek kifejezetten örültem, bár utolsó este már azon kaptam magam, h hiába megyünk át a harmadik helyre, igazából ott is ugyanaz szól, mint az előző kettőn. szóval ez kicsit a ló túlsó oldala, de mindenképpen jobb, mint ami eddig volt. remélem alakul még. a mash-upok különösen tetszettek, de a prodigy vs enya borzalmat igazán hanyagolni lehetne.
jövőre is ott leszek, kedves tekesek, ha lehet, égy-t ne akkorra szervezzétek.
ja, idei party people of the year díj egyértelműen bálintot illeti, aki végibulizta az utolsó estét úgy, h csak az egyik lábára tudott ráállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése