utolsó

ha minden jól megy, akkor holnap végzek az utolsó két tárggyal. mármint az utolsó tárgyaimmal, nem lesz több - a szakszem nem tantárgy, nincs vizsga, stb. nem készülök semmi extrával erre a különleges alkalomra, bár az ünneplés azért nem lesz szokványos, a nehru parton sörözünk majd egy felfújható medencében. hádé kolléga remélhetőleg utoljára keseríti meg az életem a hülyeségeivel és az 50-80 éves szakirodalmával és azt, h még az utolsó pillanatban mennyire szenvedek ezektől, talán jól mutatja, h két nap alatt két bejegyzést is írok a blogra.

tegnap este fejeztem be a pop, csajok, satöbbi könyvet, amit talán korábban (mondjuk 6-10 éve) kellett volna olvasnom, de igazából mai fejjel is tetszett, néha sikerült azonosulni az egyébként 35 éves főszereplővel. a vége nem annyira jön be, de nem is olyan fontos, hiszen nem a sztori a lényeg. a történet inkább csak egy keret a folyamatos filózgatásnak (életről, zenéről, kapcsolatokról, emberekről és megint csak zenéről). rob folyamatosan top ötös listát készít mindenféléről, ami nagyon mókás elfoglaltság tud lenni, főleg tanulás helyett, szóval megpróbálom összeszedni az öt legjobb albumot (abc sorrend lesz):

björk - vespertine
marilyn manson - antichrist superstar
muse - origin of symmetry
paul kalkbrenner - berlin calling
slipknot - slipknot
system of a down - mezmerize/hypnotize

igen, tudom, h ez hat. és azt is, h elég kommersz és sokkal menőbb lett volna, h olyanokat írok bele, h kilimanjaro dark jazz ensemble vagy fuck buttons. hülyeség ez az ötös lista..

batman vs dracula

nem is tudom, melyik volt az első képregényes cross-over, amivel találkoztam (talán az a dc szám, amiben superman és batman szerepelnek egy sztoriban - azóta tudom, h batman nemcsak mindenféle kütyüvel rendelkezik, hanem pl. egy darab kriptonittal is...), de arra emlékszem, h nagyon ódzkodtam a dologtól eleinte. két (kül)önálló világot így összekuszálni több, mint furcsa, vhogy hitelét veszti az egész, az embernek gyakrabban jut eszébe, h itt egy kiadó alá tartozó franchise-okat hoztak össze, mint h akárhány szuperhős/gonosz útjai véletlen kereszteznék egymást.

aztán persze kiderült, h ezt is lehet nagyon jól csinálni. néhány egészen extrém cross-over (batman & spawn pl.) után pedig már nem jövök zavarba, ha olyanokba futok bele, mint a batman vs dracula. rajzfilm, 2005-ös és tökéletes egy másnapos szombat estére - persze csak akkor ha bármilyen szinten lázba hoz legalább vmelyik karakter és nem ciki rajzfilmet nézni.

nem vártam nagy sztorit, bár arra azért kíváncsi voltam, h dracula hogy kerül gothambe. ez annyira nem lett izgi (odaszállítják egy koporsóban, pont), viszont az egyik párbeszéd ezzel kapcsolatban érdekes volt. bruce wayne rendez egy partit, amin megjelenik dracula is (dr. alucard-ként mutatkozik be, ami először nem gyanús bruce-éknak, ebből rögtön kiderül, h pl. nem látták a hellsinget..), majd amikor azt mondja, h kelet-európából érkezett, vicki vale (csinos riporter csaj, tim burton féle batman filmben kim basinger játssza) kérdez vmit budapestről. is europe a country?

na mindegy, igazából tényleg kellemes 80 perc volt és két dolog miatt mindenképp érdemes volt megnéznem. egyrészt dracula batmanre úgy tekint, mint saját örökségére (batman is az éjszaka gyermeke, félelmet kelt az emberekben és talán a legnyilvánvalóbb kapcsolat a denevér motívum), ez elég komoly, kár, h nem mentek jobban rá erre a vonalra. a másik pedig joker (akinek sajnos most nem mark hamill kölcsönzi a hangját). egy film, amiben dracula mellett szerepel batman és joker is, nem érhet úgy véget, h legalább az egyik ne változna vámpírrá. a készítők talán a könnyebb utat választották jokerrel, de nem baj, mert ezért kárpótol a film legzseniálisabb jelenete. jokerre természetesen másképp hat a harapás, nem agyatlan vámpír/zombi lesz belőle, hanem marad az őrült/vicces karakter (talán még kattantabb lesz), csak mostantól vérre szomjazik. batmannek vhogy sikerül is elkapnia és őt használja kísérleti alanyként - keresi az ellenszert, nyilván nem ölheti meg gotham vámpírrá változott lényeit. joker egy ideig próbál kiszabadulni, poénkodik, majd egyre jobban kezdi gyötörni a szomjúság. ekkor batman úgy dönt, h a saját véréből ad jokernek.

miután joker az utolsó cseppig elfogyasztotta batman vérét, hálás szemekkel és eszelős vigyorral az arcán a következőt mondja: "batsy, you complete me!"

rekorder

a mai nap során egy csomó rekordot döntöttem.

- leghosszabb egyhuzamban eltöltött idő könyvtárban
- legtöbb könyvtárban (2) megfordulni egy nap alatt
- legtöbbször (asszem 5) belépni egy könyvár bejáratán egy nap

szóval, igen ma könyvtárban töltöttem a napot, gép nélkül (ami bent van pc, azt nem sorolnám ebbe a kategóriába), játék nélkül, sör nélkül, zene nélkül és egyáltalán minden olyan dolog nélkül, amit általában megszoktam, h körülöttem van. az új szituációhoz - rendkívüli alkalmazkodóképességemnek köszönhetően - meglehetősen hamar hozzászoktam, egy idő után a folyamatosan zörgő légkondi, a halkan susogó emberek, a szolid, de állandó neszezés és a viszonylagos csendet időnként megtörő néhány telefonáló paraszt már nem zavart. kezdtem tehát otthonosan érezni magam és mivel az olvasandó szöveggyűjtemény elképesztően unalmas szemelvényekkel indult, sikerült is elaludnom. később ezen az állapoton is túllendültem, innentől kezdve pedig egész hatékony voltam és egy csomó hülyeséget sikerült elolvasni, megjegyezni - közben csak egy cigit szívtam el, az is inkább szocializációs cigizés volt.

annyira furcsán bizsergető érzés tud lenni, amikor egy olyan - elméletileg tökéletesen hétköznapi, mondhatni, szürke - tevékenység, mint a könyvtárban tanulás, az újdonság erejével hat rám, kiragad az addig megszokottból, új helyzetek elé állít. elméletileg ezeket a helyzeteket keresem a hétvégi berúgásokban, a fesztiválokon, a játékokban, a filmekben, az utazásban (ezért nem fontosak a múzeumokat és klasszik látványosságokat annyira) és persze a zenében is. de annyira sikerült elszakadni a "hétköznapi valóságtól" (idézőjel azért jár neki, mert igazából nem létezik), hogy a leghétköznapibb dolgok képesek rám ilyen furcsa hatással lenni. mintha szerepet játszanék, vagy küldetést teljesítenék, outsider vagyok, akinek mégis sikerül beépülni.. ugyanilyen érzés volt, mikor egyedül mentem be egy órára, vagy amikor legutóbb korán keltem, ilyen érzés volt a három temetés, amint eddig voltam.

még egy sor ilyen hétköznapi tevékenység, szituáció, szerep van, ezek között az alkalmi munkák is, vhogy mindegyiket a borzasztó szürkesége színezi ki számomra. lehet, h így lehet túlélni a szar dolgokat (legalábbis rövid távon)? vagy csak a csomó virtuális valóság után egzotikumnak számít a "valóság"?

nem lesz

egyelőre játékos blog két dolog miatt:

egyrészt (nyilván) már vki megcsinálta. iddqd

másrészt bár emellé még talán beférne egy másik, főleg, h én nem pont ilyet képzeltem el, van itt még egy dolog, egy furcsa paradoxon. bármennyire is antiszoc vagyok/tudok lenni, azért a legtöbb dologba nem merek vagy nem akarok egyedül belevágni. a stoppolástól (jó, kétszer nekiálltam egyedül, de rohadt nagy mázlim volt mindkét alkalommal, így természetesen azok nem számítanak) kezdve a külföldi vagy nyári egyetemekig, de akár jöhet ide az ismerkedés is vagy a left 4 dead. igen, sikerült még ide is beszuszakolni, bár igazából egyáltalán nem kellett erőlködnöm, h beférjen. alig játszottam vele egy évig, az kellett hozzá, h megvegye két haver, azóta játszom sokat és másokkal is - akiket a két pajtival ismertem meg..

na jó, persze ennyire nem vagyok szerencsétlen és egy idő után mindennek nekimegyek egyedül is (talán a félév, egy év külföld marad ki az életemből), de ezt a blogot tényleg nem tudnám egyedül vinni. minden nap értelmes, érdekes, vicces post, ami nem csak nyúlás a kotakuról, vagy a gamasutráról.. hát az necc. akkor még sokkal többet kéne játszani és olvasni a témáról, márpedig az időm nagy részét már most is ezek töltik ki (az arányok nem fontosak).

szal kéne vki (vagy vkik). nem baj, megveszem a borderlands-et és a co-op alatt biztos összehaverkodom és minden rendben lesz.

segglyuk

néha az az érzésem, h nincs is igazán saját véleményem, hanem mindig csak a másikéval ellentétes álláspontot veszem fel. persze ez egy faszság.

the fall

a post címe egyben egy 2006-os filmé is, amit épp most néztem meg és csak ajánlani tudok. leginkább a meseszerű tálalás fogott meg és a képi világ, bár a sztori sem rossz - csak nem azon van a hangsúly. ugyanaz a tarsem singh rendezte, aki a the cellt is. feltűnő a hasonlóság, azonban míg a cellnél a túlságosan hollywoodi sztori és jennifer lopez rontják az egyébként zseniálisan szürreális és beteg összképet, itt egy viszonylag egyszerű történet van, celebek nélkül - na jó, aki nézte esetleg a pushing daisiest, annak ismerős a főszereplő royt alakító színész.

film után gondoltam, foglalkozom kicsit a készülő játék bloggal, próbáltam utánanézni a blog.hu-n, h mi a termés a témában. az első keresőszó a "játék" volt és sejtettem, h valószínűleg az első pár találat nem videójátékokkal kapcsolatos lesz, de az igazán meglepett, h a második, amit kidobott, a the fall című film kritikája volt a moviebox blogról. hát nem fantasztikus?

kint

ma voltam kint. és nem csak órán az öt percre lévő egyetemen, vagy bevásárolni a hat percre lévő csarnokban. nem, ma találkoztam egy ismerőssel egy kávézóban (ok, az is csak 15 percre van innen, de nem ez a lényeg). és rájöttem, h jó dolog ez. hiányzott és kéne még csinálni ilyet.

ami viszont tényleg durva, h ittam egy sört meg egy kávét és egyetlen szál cigit sem szívtam el. pedig iszonyat füst volt, kb mindenki dohányzott a helyen, beleértve a kedves ismerőst is. asszem kezdek komolyabban elfilózni a leszokáson. ezzel csak két baj van. az egyik, h nem tudom elképzelni, h soha többé ne gyújtsak rá, mert még most is néha iszonyat jól esik (általában hétvégenként két doboznyira, piához mindenképp). a másik, h úgy érzem magam a változás kapcsán, mint amikor a fight clubban tyler elkezdi szervezni a káosz brigádot, majd eltűnik. onnantól is jó a film, de a legjobb, legmenőbb az eleje. ez most így leírva egészen zavaros, nem is magyarázom tovább - azért legalább az én fejemben ez egy értelmes analógia.

nem, nincs

szóval nem lesz net a koliban egész hétvégén. már elkezdtem gondolatban átszervezni az életem, minél több (offline) dolgot erre az időszakra tenni. mint kiderült, ezekből nincs túlságosan sok, szóval majd kell gyártani. na, nem mintha nem lenne elég film, offline játék a gépen, de igazából net nélkül vhogy bezárva érzem magam (olyan, mintha csak ülnék a számítógép előtt egész hétvégén..).

azért jó lenne nem csak a piálásra koncentrálni a hétvégén, szóval..nemtom. majd meglátjuk, egyelőre nincs ötletem.

ma meg nyolckor keltem, h meg tudjam írni az angol fordítást 10-ig, h utána tudjak menni úszni, majd órára, hát hülye vagyok én?

hfjldflu

azt álmodtam, h nyár van és vmi fesztiválon vagyunk, tekes cimborákkal. délután van, első nap, még mindenki friss és a tankcsapda kezd a nagyszínpadon. iszonyat kevés ember kíváncsi a dologra, láthatóan a társaságunk is csak miattam van ott. lukácsék próbálnak zúzni, a dalok még mindig jók, de az arcukon már látszik a beletörődés, jövőre talán már csak egy kis, eldugott sátorba suvasztják be őket. én próbálnék énekelni, ugrálni, de se részeg nem vagyok, se partner nincs, így végül nem megy.

amúgy alakulnak a fesztiválok, legszívesebben a rock werchter-re mennék, de az iszonyat drága. sziget idén is kötelező, soundra jó lenne kinézni egy napra (feltéve, h chemical brothers és kalkbrenner ugyanaznap lesznek) és az exit felhozatal is egész jónak tűnik.

miközben ilyeneken agyalok, lassan túlesek az egymilliomodik windows telepítésen, amiből maximum 120 kötődik saját géphez. lehet, h érdemes lenne pénzt kérni, főleg mikor szerelni is kell és ilyenekkel találkozom:

banán

1:40-ig mindenképp jussatok el.

via daily diary

data entering

kész. bevittem az utolsó kérdőívet is, ezennel vége a melónak. sok-sok tanári és több mint kétszer annyi diák kérdőívet vittem be, szóval egy rakat pénzt fogok kapni. remélhetőleg kijön belőle a szemműtét, amit nem csak az adatbevitel miatti permanens monitor előtt ülés tesz szükségessé, de otthon majd azt mondom.

az elmúlt néhány óra kellemesen bágyadt, náthás állapotban telt, már nem is láttam a számokat és csak akkor jöttem kicsit zavarba, amikor a sweeney todd ost után új albumot kellett választani. közben agyalok a gamer blog nevén.

indul

egy csomó dolgot tervezek mostanság (illetve úgy általában mindig). persze szakdogára olvasni, meg vmi melóféleséget találni, blabla, stb.. új dolgok is akadnak ám: pl vmikor elszakadni a gép elől és megnézni az avatart egy imax moziban (ez azért durva, h egy kocka dologról vagyok kénytelen lemondani egy kevésbé kocka dolog miatt) ééééés indítani egy új blogot. igen. és akkor nem kell majd azon szenvednem, h ide nem írhatok csak havonta max két l4d-s postot, de négynél több játékkal foglalkozót semmiképp. ugyanis az új blog, képzeljétek, játékokról fog szólni - vmennyire a szakdogához kötődően és kicsit talán komolyabban, mint az itteni game-es postok nagy része.

de ez titeket nem érint, gondolom. csak az a része, h emiatt fellélegezhet(t)ek és ide nem nagyon kerül már játékos post. mivel unom a kötelező utazós beszámolókat (ezért nincs bejegyzés stockholmról és pissáról), meg továbbra sem írok rinyablogot, ezért még nemtom mi lesz, de vmi azért igen. ööö.. more than nothing less than something

amúgy van még itt vki?