utolsó

ha minden jól megy, akkor holnap végzek az utolsó két tárggyal. mármint az utolsó tárgyaimmal, nem lesz több - a szakszem nem tantárgy, nincs vizsga, stb. nem készülök semmi extrával erre a különleges alkalomra, bár az ünneplés azért nem lesz szokványos, a nehru parton sörözünk majd egy felfújható medencében. hádé kolléga remélhetőleg utoljára keseríti meg az életem a hülyeségeivel és az 50-80 éves szakirodalmával és azt, h még az utolsó pillanatban mennyire szenvedek ezektől, talán jól mutatja, h két nap alatt két bejegyzést is írok a blogra.

tegnap este fejeztem be a pop, csajok, satöbbi könyvet, amit talán korábban (mondjuk 6-10 éve) kellett volna olvasnom, de igazából mai fejjel is tetszett, néha sikerült azonosulni az egyébként 35 éves főszereplővel. a vége nem annyira jön be, de nem is olyan fontos, hiszen nem a sztori a lényeg. a történet inkább csak egy keret a folyamatos filózgatásnak (életről, zenéről, kapcsolatokról, emberekről és megint csak zenéről). rob folyamatosan top ötös listát készít mindenféléről, ami nagyon mókás elfoglaltság tud lenni, főleg tanulás helyett, szóval megpróbálom összeszedni az öt legjobb albumot (abc sorrend lesz):

björk - vespertine
marilyn manson - antichrist superstar
muse - origin of symmetry
paul kalkbrenner - berlin calling
slipknot - slipknot
system of a down - mezmerize/hypnotize

igen, tudom, h ez hat. és azt is, h elég kommersz és sokkal menőbb lett volna, h olyanokat írok bele, h kilimanjaro dark jazz ensemble vagy fuck buttons. hülyeség ez az ötös lista..

batman vs dracula

nem is tudom, melyik volt az első képregényes cross-over, amivel találkoztam (talán az a dc szám, amiben superman és batman szerepelnek egy sztoriban - azóta tudom, h batman nemcsak mindenféle kütyüvel rendelkezik, hanem pl. egy darab kriptonittal is...), de arra emlékszem, h nagyon ódzkodtam a dologtól eleinte. két (kül)önálló világot így összekuszálni több, mint furcsa, vhogy hitelét veszti az egész, az embernek gyakrabban jut eszébe, h itt egy kiadó alá tartozó franchise-okat hoztak össze, mint h akárhány szuperhős/gonosz útjai véletlen kereszteznék egymást.

aztán persze kiderült, h ezt is lehet nagyon jól csinálni. néhány egészen extrém cross-over (batman & spawn pl.) után pedig már nem jövök zavarba, ha olyanokba futok bele, mint a batman vs dracula. rajzfilm, 2005-ös és tökéletes egy másnapos szombat estére - persze csak akkor ha bármilyen szinten lázba hoz legalább vmelyik karakter és nem ciki rajzfilmet nézni.

nem vártam nagy sztorit, bár arra azért kíváncsi voltam, h dracula hogy kerül gothambe. ez annyira nem lett izgi (odaszállítják egy koporsóban, pont), viszont az egyik párbeszéd ezzel kapcsolatban érdekes volt. bruce wayne rendez egy partit, amin megjelenik dracula is (dr. alucard-ként mutatkozik be, ami először nem gyanús bruce-éknak, ebből rögtön kiderül, h pl. nem látták a hellsinget..), majd amikor azt mondja, h kelet-európából érkezett, vicki vale (csinos riporter csaj, tim burton féle batman filmben kim basinger játssza) kérdez vmit budapestről. is europe a country?

na mindegy, igazából tényleg kellemes 80 perc volt és két dolog miatt mindenképp érdemes volt megnéznem. egyrészt dracula batmanre úgy tekint, mint saját örökségére (batman is az éjszaka gyermeke, félelmet kelt az emberekben és talán a legnyilvánvalóbb kapcsolat a denevér motívum), ez elég komoly, kár, h nem mentek jobban rá erre a vonalra. a másik pedig joker (akinek sajnos most nem mark hamill kölcsönzi a hangját). egy film, amiben dracula mellett szerepel batman és joker is, nem érhet úgy véget, h legalább az egyik ne változna vámpírrá. a készítők talán a könnyebb utat választották jokerrel, de nem baj, mert ezért kárpótol a film legzseniálisabb jelenete. jokerre természetesen másképp hat a harapás, nem agyatlan vámpír/zombi lesz belőle, hanem marad az őrült/vicces karakter (talán még kattantabb lesz), csak mostantól vérre szomjazik. batmannek vhogy sikerül is elkapnia és őt használja kísérleti alanyként - keresi az ellenszert, nyilván nem ölheti meg gotham vámpírrá változott lényeit. joker egy ideig próbál kiszabadulni, poénkodik, majd egyre jobban kezdi gyötörni a szomjúság. ekkor batman úgy dönt, h a saját véréből ad jokernek.

miután joker az utolsó cseppig elfogyasztotta batman vérét, hálás szemekkel és eszelős vigyorral az arcán a következőt mondja: "batsy, you complete me!"

rekorder

a mai nap során egy csomó rekordot döntöttem.

- leghosszabb egyhuzamban eltöltött idő könyvtárban
- legtöbb könyvtárban (2) megfordulni egy nap alatt
- legtöbbször (asszem 5) belépni egy könyvár bejáratán egy nap

szóval, igen ma könyvtárban töltöttem a napot, gép nélkül (ami bent van pc, azt nem sorolnám ebbe a kategóriába), játék nélkül, sör nélkül, zene nélkül és egyáltalán minden olyan dolog nélkül, amit általában megszoktam, h körülöttem van. az új szituációhoz - rendkívüli alkalmazkodóképességemnek köszönhetően - meglehetősen hamar hozzászoktam, egy idő után a folyamatosan zörgő légkondi, a halkan susogó emberek, a szolid, de állandó neszezés és a viszonylagos csendet időnként megtörő néhány telefonáló paraszt már nem zavart. kezdtem tehát otthonosan érezni magam és mivel az olvasandó szöveggyűjtemény elképesztően unalmas szemelvényekkel indult, sikerült is elaludnom. később ezen az állapoton is túllendültem, innentől kezdve pedig egész hatékony voltam és egy csomó hülyeséget sikerült elolvasni, megjegyezni - közben csak egy cigit szívtam el, az is inkább szocializációs cigizés volt.

annyira furcsán bizsergető érzés tud lenni, amikor egy olyan - elméletileg tökéletesen hétköznapi, mondhatni, szürke - tevékenység, mint a könyvtárban tanulás, az újdonság erejével hat rám, kiragad az addig megszokottból, új helyzetek elé állít. elméletileg ezeket a helyzeteket keresem a hétvégi berúgásokban, a fesztiválokon, a játékokban, a filmekben, az utazásban (ezért nem fontosak a múzeumokat és klasszik látványosságokat annyira) és persze a zenében is. de annyira sikerült elszakadni a "hétköznapi valóságtól" (idézőjel azért jár neki, mert igazából nem létezik), hogy a leghétköznapibb dolgok képesek rám ilyen furcsa hatással lenni. mintha szerepet játszanék, vagy küldetést teljesítenék, outsider vagyok, akinek mégis sikerül beépülni.. ugyanilyen érzés volt, mikor egyedül mentem be egy órára, vagy amikor legutóbb korán keltem, ilyen érzés volt a három temetés, amint eddig voltam.

még egy sor ilyen hétköznapi tevékenység, szituáció, szerep van, ezek között az alkalmi munkák is, vhogy mindegyiket a borzasztó szürkesége színezi ki számomra. lehet, h így lehet túlélni a szar dolgokat (legalábbis rövid távon)? vagy csak a csomó virtuális valóság után egzotikumnak számít a "valóság"?