we dare borzalom

maga a játékötlet is elég gáz, de a trailer talán még szörnyűbb. általában amellett vagyok, h szinte mindenből lehet számítógépes játékot kreálni és amikor azt mondom, h az amerika foci játékok szarok, akkor valójában amögött az húzódik meg, h magáról a sportról sincs túl jó véleményem. itt van azonban egy tökéletes példa, amiből teljesen felesleges volt játékot készíteni, a we dare ugyanis egy lebutított felelsz vagy mersz (pontosabban felelsz nélküli "merünk"), amihez alap esetben nem kellene más, mint pár tizenéves és egy üveg pancsolt bor. az előre kitalált játékok azt a minimális kreativitást is elveszik, ami az éppen pubertáskorba lépő, izgatott játékosokra jellemző lehet, ez pedig külön fájdalmas: egy játék, ami megöli a kreativitást. persze nem kell ezt ilyen komolyan venni, valszeg (remélem) bukik a program és vele az ötlet is. a trailert én nem bírtam végignézni, pedig csak másfél perc, hátha nektek sikerül. i dare you:

zenék

az új radiohead album zseniális, általában a harmadik kör után veszem rá magam nagy nehezen, h betegyek mást is, nehogy megunjam. persze akkor sincs nagy baj, maradt még felfedezendő album tőlük, pl. a kid a. ja, asszem elmúlt a lelkiismeret furdalásom (félig) az in rainbows meg nem vétele miatt, aki szintén szeretne könnyen üdvözülni, itt megteheti: king of limbs.

pj harvey let england shake című új albuma lehetne visszatérés a gyökerekhez, legalábbis a név alapján, de abszolút nem erről van szó. a white chalk nyomán halad tovább, annál azonban kísérletezősebb és most már egészen biztos, h polly nem fog újabb stories vagy uh huh albumot kiadni. ez nem feltétlen baj, mondjuk ezt az új albumot nehezebb lesz megszeretnem, mint a white chalkot - az valójában egyáltalán nem volt nehéz.

egyszer nekiállok végignyálazni az eddigi fesztiváljaim line-up listáit és kigyűjtöm azokat a zenekarokat, akikért ma sokat fizetnék/utaznék, csak h lássam őket. utána pedig elmegyek berúgni, lehetőleg annyira, h rögtön el is felejtsem a végeredményt. az újabb zenekar, akikre mostanában kattanok rá, a peaches, akiknek a koncertjéről kijöttem tavaly szigeten - inkább piáltam ismerősökkel. elég volt pár szám, meg az a 10-20 perc a csöcsös-pöcsös jelenségből, ma azért inkább bent maradnék. na jó, ez talán nem akkora érvágás, nem sokkal később láttam őket berlin fesztiválon, azon a bizonyos listán pedig lennének sokkal fájdalmasabb nevek, akiket megnézhettem volna, pl.: placebo, iggy pop, radiohead, muse, kaiser chief..

re

most vhogy megint írnék, de nem ígérek semmit. jó lenne megcsinálni azt a bizonyos szakmai blogot is, foglalkozni a nemrég felfedezett youtube csatornámmal, főleg ha már annyi mw2 videót veszek fel. és akkor megtanulnék kicsit videót szerkeszteni, meg híresebb is lehetnék, mint a zsoált! a szakmai bloggal meg letennék végre vmit az asztalra és haladnék a diplomával, nem utolsó sorban pedig tennék azért, h majd azzal foglalkozzam, ami érdekel.

szóval akkor legyen így, blogolok újra és a legfontosabb talán az az egészben, h némi rendszerességet vihet az életembe. ha az elmúlt félév infóit hiányolod, akkor pedig hívj fel és menjünk el sörözni, mert az ilyenek is rám férnének.