day 14. they still think I'm a game designer

hát igen, kicsit nem figyelek oda és teljesül egy gyerekkori vágyam: játékdizájnerként dolgozom. pinball asztal tervezése, első téma: south park. asszem semmi okom a panaszra, hacsak a furán semelyik irányba nem mozduló magánéletemről nincs szó, de arról ugye itt nincs szó.

közben szép lassan megint eljutok oda, ahol még kezdő egyetemistaként voltam: egyáltalán nem olvasok híreket, különösen aktuálpolitikát. pedig én is a metrón okostelefont bambulók egyre szélesebb táborát növelem, meg az index appot használókét, de feltűnt, hogy most már csak a szalagcímeket olvasom el, nagyon kevés cikkre kattintok rá. ebben csak kis szerepe van az index hanyatlásának, ami az egyre igénytelenebb cikkekben jelenik meg leginkább. valójában a tartalommal van bajom. sok, gáz, felbasz éés szép lassan már egyszerűen nem érdekel. engem nem az erőszakos filmek, játékok tesznek érzéketlenné, hanem ezek a hírek. újraosztják a teljes dohánykiskereskedelmet? egy-két kaszinót megnyitnak azért mégis? orbán szobrot döntenek? kibaszott dressz kódot vezetnek be egy egyetemen 2013-ban? jól van.

érdekes ezzel kapcsolatban, hogy bár még mindig azt gondolom, hogy képtelen lennék külföldön élni hosszú távon, azért ilyenkor mindig azzal az illúzióval nyugtatom magam és szarok az egészre, hogy majd kint jobb lesz. furcsa, hogy az életem alapvetően jól alakul, sőt, de mégis olyan elfuserált a közeg (mármint magyarország), hogy mehetnékem van néha.

mindeközben a valve levédette a half-life 3 nevet..