moszkva 1

moszkva tök izgi hely, de nem igazán élhető. ez az alapigazság visszhangzott a fejemben, amikor egy órája (!) álltam a vnukovoi reptéren a shuttle buszban és még mindig nem történt semmi. hogy miért indult el velünk a busz a repülő felé, hogy egy perccel később megálljon csak úgy és bármiféle tájékoztatás nélkül egyszerűen csak álljon ott? miért nem lehetett volna úgy intézni, hogy akkor indul el velünk, amikor már kész a repülő és egyből odavitte volna az utasokat? because, fuck you, that's why! jutott először és még másodszor is eszembe a frappáns válasz, aztán megérkezett az igazi: mert ez moszkva. ez oroszország. és itt így mennek a dolgok.

szép, de hol van a nap??

azért azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen csak annyit hallottam, ezt az érdekes, de nem élhető dumát kint, hogy a végére elhittem vagy valóban nekem is ez a konklúzió öt nap után. így maradnék a kényelmes és óvatos kicsit ez-kicsit az középútnál. az biztos, hogy örülök, hogy kint voltam és azon túl, hogy a napot nem túl sokat láttam, ezen a reptéri álldogáláson kívül nem igazán volt rossz tapasztalatom. még a szállást is megszerettem, pedig első hallásra nem tűnt túl hívogatónak, de pite felkészített: egy pici lakásban bérel szobát egy feltehetően leszbikus orosz csajjal, a másik szobában pedig egy fiatal házaspár lakik kissé gyogyó, de übercuki gyerkőccel. "ez is olyan moszkva" hangzott az indoklás és ezzel nem tudtam vitatkozni.

valójában örülök, hogy itt laktam. egészen más, távolibb lett volna az élmény, ha becsekkolok egy hostelbe, neadjisten szállodába. miután kihevertem az első napi enyhe sokkot: arra ébredtem, hogy a lakás (velem együtt) hetedik lakója, egy macska fészkelte be magát a fejem mellé, már semmi gond nem volt. hiszen kedves emberek vettek körül és végre kimozdultam kicsit a komfortzónámból, ami új élményeket jelentett. sem a macska, sem a kisgyerek, sem az idióta buisness előadásokat angolul néző csajszi nem idegesített, inkább örültem, hogy ott vannak, mint nem.

miért nincs nap?

és hogy milyen konkrét élmények maradtak meg leginkább? vicces, de az első, ami mindig eszembe jut, abszolút nem kötődik moszkvához: oculus rift. valamelyik nap egy olyan kávézóba mentünk le, ahol nem a fogyasztott italokért, hanem az ott töltött időért kell fizetni. ez amúgy baromi szimpatikus üzleti modell, ugyanis így a hely azért tesz erőfeszítéseket, hogy minél tovább ott maradj és ettől tök más lesz, mint azok a helyek, ahol kaját, piát tudsz csak vásárolni. pl. van egy csomó társasjáték, kellemes háttérzene, hangulatosan kialakított hely és egy xbox360. meg egy srác az egyik sarokban, aki bárkinek szívesen megmutatja az oculus riftet működés közben o_O. az epic citadel unreal engine 3 tech demót élhettem át és bár a fejlesztőknek szánt oculus még elég gyenge felbontással dolgozik, azért az élmény így is nagyon durván meggyőző. ismerős lány annyira sikongatott a virtuális hullámvasút közben, hogy fentről lejöttek az ott dolgozók megnézni, mi történik.

aztán sikerült eljutni az arcade játék múzeumba is, ami tiszta moszkva: tök érdekes, de valójában nem élvezed szinte egyik játékot sem. az igazán játszható darabok analóg játékok voltak: a csocsó hokis megfelelője és egy kosárlabdás, reflexre épülő játék. erről nem találtam hirtelen videót, de viszonylag egyszerű elmagyarázni: van egy bemélyedésekkel tarkított pálya, minden gödörhöz tartozik két szám. a labda mindenképp valamelyikbe esik és innentől a két játékoson múlik, ki kapcsol hamarabb. a lyukakhoz rendelt szám ugyanis a játékosok előtt látható gombokat jelöli és ha a 20 (18?, 21?) gomb közül te találod meg gyorsabban, éppen melyiket kell lenyomni, akkor te lőttél hamarabb a szemben lévő játékos előtti mini kosárra - egy lövés mondjuk 10-ből 2-3-szor talál be, többi esetben tovább pattog a labda.

kosaras játék

első nap volt még egy nagyon durva élményem. miután egész nap gyalogoltunk a szürkeségben és épp arról volt szó, hogy moszkvában mennyire szükség van a színes, kellemes dolgokra, hogy megtörjék a hétköznapi mocskot, belefutottunk egy korcsolyapályába. így néz ki: térkép. nem ám egy ellipszis alakú valami lebaszva a parkba, 'oszt jól van! ki van építve egy pálya sávokkal, alulról megvilágított (!) jelzéssel, mint egy autóversenyes játékban a gyorsító sávok. az egészet pedig körbe lehet sétálni egy fa tákolmányon és nézni a korizókat, hogy az is élvezhesse az egészet, aki nem tud/szeret/mer a jégre menni (én). és amikor már azt hittem, hogy ennél faszább helyen nem is lehetnék az adott pillanatban, akkor megszólalt a caribou-tól az odessa. ez volt az egyetlen eset, amikor azt éreztem, inkább európában, inkább nyugaton vagyok, mint itthon.

ide nem is kell nap